Juhász Zoli - Álmosodok

Ebben a dalban

Frissen és élénken keltél, tele volt a fejed tervekkel. Erre most ismét fásult és tompa vagy, lassan rád zuhan az ólmos fáradtság, megint elnyom az álom. Ébren voltál-e a ma egyáltalán? Csak telnek a napok, az évek; mielőtt megérintenéd, ami a szemed előtt van, eltompulnak az érzékeid, mielőtt tisztán látnál, elmosódik a kép. Semmi sem annyira intenzív, vagy csontig hatoló, hogy igazán feleszmélhess. Félálom, félélet – rendben van ez így? Most megtartod magad az álom küszöbén; összegyűjtesz egy kicsi erőt, összpontosítasz. A gitár után nyúlsz, hiszen szeretnél még valamit ettől a naptól. Jobb híján eljátszani egy dalt, kiharcolni egy belső történést, megvalósítani valamit a benned kavargó ábrándokból. Az álom nyilván elkerülhetetlen, de előtte még sok mindent üzenhetsz a holnapi énednek.   

Komótos, pszichedéliával bolondított, félálomban végig élt utazás. Az énekhang Leonard Cohen-es, békés és kitárulkozó. A bőbeszédűség nem terpeszkedik el a dalon, talán ez teszi különösen hallgatóbaráttá – végig levegős marad és andalító. A trombita szóló túlzó, de a tempó nagyszerű, a hangszerelés is hatásos, a szöveg pedig igazán költői, hiszen tetőtől-talpig beleírta magát a két verszakba és refrénbe a főhős. A főhős/ Juhász Zoli lelkiismeretes dalszerző: az Álmosodok, sem akar több lenni, mint ami – egy személyes és egyedi kísérlet a feleszmélésre, az évtizedes kábulatunkból. “Gyűjtöttem egy kicsi erőt, eléneklem még mielőtt elpárolog, vagy meggondolom magam. Hátha elmosolyodsz, mikor elakad a szavam.”