Sisi - Anya mondd meg
Már megint iszonyatosan távolinak tűnik minden. Már megint iszonyatosan távolinak tűnik minden. Annyi év látszólagos rendeződés, egyezkedés – és a tagadhatatlan sikerek – után, újra itt a kalapáló idegenségérzet: mégis mi közöd van neked ehhez az egészhez?
Ebben a dalban
Már megint iszonyatosan távolinak tűnik minden. Annyi év látszólagos rendeződés, egyezkedés – és a tagadhatatlan sikerek – után, újra itt a kalapáló idegenségérzet: mégis mi közöd van neked ehhez az egészhez? Brutális erővel reng meg alattad a föld, kihullik alólad a talaj, a belső vásznon félelmetes kétségek elevenednek meg. Mintha mindent fel akarnának égetni. De nem, nem vagy őrült, hajtogatod magadban, nem veszítheted el a fonalat, amit eddig követtél, nem hagyhatod el az önbecsülésed. Bármennyire is idegennek érzed magad, részese vagy a történetnek, fontos szerep hárul rád. Téged is anya szült; talán érdemes lenne hozzá fordulnod.
Sisi első dala, ami jócskán túlmutat egy poénos, kreatív hook-on, gegen, hangulatos bulizajon. A hősnő majdnem énekel, ez tőle újdonság. Persze kellő mértékű flegmával, nyegleséggel, angolozással – önazonosságának védjegyeivel. Ezek a rögtönzött részek kontrasztban állnak a dal erős gondolati alapjával. A harmadik versszak látványosan a Sisi-s pózolásé, de aztán jönnek vallomásos sorok is.
“A lényem helyett a nevemet nézik.(…) Embertestbe zárva velem együtt múltok.(…) Néha eljön az a pont, amikor elfáradok és az egyedüllét mintha felboncolna.”
Végül összeáll a szöveg, nagy találat lesz belőle. A refrén slágertéma, a punkos elektronika passzol Sisi-hez, a dal sűrített önismereti utazása pedig eredménnyel zárul. Anya, értem miért lettem ilyen. Megkönnyebbülés.
