Lovász Irén | Deva - Genezis
A Genezis halálközeli élmény, füstszagú jövendölés, elragadó szertartás, népdal és sámánzene egyszerre.
Ebben a dalban
A Genezis halálközeli élmény, füstszagú jövendölés, elragadó szertartás, népdal és sámánzene egyszerre. Mindenekelőtt ősi muzsika: a zene itt még koraszülött állapotában van, nem kapcsolódik zenei koncepciókhoz, nem alkalmazza műfajok szabályait, nem követ semmilyen irányjelzést. Csupán dallam és ritmus. Na meg az elragadtatás mámora, ami megszüli a dalt – helyesebben: zenei etűdöt, ne erőltessük rá a dalformát.
Milyen különös: ezekből az öntudatlan ütemekből, töredékdallamokból, mantrákból és mondókákból fejlődik ki később a modern zene valamennyi típusa. Egy szakrális népéneket hallunk, amely aztán átcsap átszellemült improvizációba. A két művésznő énekhangja összefonódik, érezhetően “ugyanonnan” alkotnak, “ugyanarra” vannak rákapcsolódva – közös az ihlet, az erőforrás, a spirituális anyanyelv. Körülbelül húsz év korkülönbség van Lovász Irén és Takács Dorina (Deva) között, ezzel tudatosan állítanak fel egy anya-lánya analógiát; az énekszöveg is az örökös öröklődésről, folytonosságról szól. Kísértetiesen jól közvetítik az üzenetet: a hangkép autentikus, mégis kísérletező, egyszerre mutat a múlt felé, a jövő elé. Ők már “beavatottak”, most mi következünk.
A Genezis hangjai érezhetően másféle rezgéseket keltenek, mint a kereskedelmi zenék legtöbbje. Ahogy Lovász Irén az albumhoz csatolt tanulmányban kifejti, egyféle hangmasszázsról van szó: a harmonikus hangok rezgéseikkel gyógyítanak, helyre állítanak valamit az emberben. Ráhangolnak a természetre, a magyar néphagyományokra, és világegyetemre – nem is kevés egy zenei etűdtől.
Borítókép forrása: varkertbazar.hu
