Carson Coma - Paul McCartney halott?

Ebben a dalban

Benne vagy a közepében, átesel a tűzkeresztségen, megtörténik veled, amin jobb minnél előbb keresztülesni. Tudtad, hogy előbb-utóbb utolérnek a dolgok, persze arról fogalmad sem volt, hogy ilyen formában. Kinyílt előtted a világ, de semmi olyat nem találsz benne, amit korábban elképzeltél. Mindenki félrebeszél, abszurd üzenetekkel, elméletekkel traktál, a leghétköznapibb emberek is émelyítően furcsák – mintha valamilyen elmebaj ülne a nagytöbbségen. De nem ijedsz meg, elfogadod az esetlegességet és a zűrzavart, nem tervezed megadni magad a bizarr körülményeknek. Itt kell megtalálni a helyedet, ami méltó lesz hozzád, ha következetes maradsz és figyelsz a részletekre. Akár már ma éjszaka megérkezhetsz.  

A világ elsődlegesen és mindenekelőtt furcsa, minden más jelzőt csak ezután érdemes használni rá, mondta egyszer egy hozzáértő. Ez valószínűleg így van, ha két lépést hátrálunk a hétköznapokban is számtalan, különösebbnél különösebb jelenséggel találjuk szembe magunkat. Ezeknek az abszurd és bizarr furcsaságoknak a dala a Paul McCartney halott. A főszereplő próbál alkalmazkodni a képtelenségekhez, bólogat, disszociál, miközben a háttérzene dallamára elmerül a gondolataiban és megszületik az egyik legjobb Carson Coma dal.

Ez a zenekar ilyen, ha jól sikerül belőniük a komolyság mutatót – nem agymosott irónia, és nem is prédikáció – erős és élénk dalokat írnak. A jó érzékkel egyensúlyba állított irónia adja az esszenciáját a csapatnak, ami amellett, hogy vicces, érvényes igazságokat és önreflexiót is tartalmaz.  “Hogy jövök el én ahhoz, hogy nevessek?” Annyira kibaszott furcsák az emberek. Te is és én is, valakik mégis, egymásnak teremtettek.” “Nem kellenek pár órás zárójelek.”

A cím arra az összeesküvés elméletre utal, miszerint Paul McCartney 1966-ban meghalt és a Beatles egy hasonmással helyettesítette őt. A szöveg túl mutat az abszurdon: azt üzeni meg találhatjuk a saját pillanatainkat az információs társadalom özönében is. Ezek a pillanatok lehetnek bármennyire nevetségesek és banálisak, a mieink – eképpen igaziak. A propaganda, az 5G, a reklámok nyújtotta illúzió – (az egész zenei téma, mintha egy reklámzenét idézne) és a furcsábbnál furcsább hétköznapi szituk kereszttüzében végülis leszúrhatjuk a zászlónkat – mondja a dal és mi elhisszük neki. 

Gyönyörű szépen van begitározva. 

Borítókép forrása: Live Nation Magyarország