Ohnody - Hideg

Ebben a dalban

Ebben a dalban elkárhozol egy régi szerelemért. Írsz egy spontán dalt, amely félelmetes távlatokat nyit; megdöbbenve ismered fel mennyi minden rejtőzhet egyetlen pillanat mögött.

Vannak olyan lírai alkotások – dalok, versek, festmények, színdarabok –, amelyek úgy hatnak, mintha az űrből érkeztek volna. Pilinszky Apokrifje, Juhász Gyula Szarvassá változott fiú-ja, József Attila Eszmélete – látomásos, hullámzó művek, melyek metafizikai oldalukról idegennek, szinte túlviláginak tűnnek. Távolról jönnek, és idegen ízeket, izgalmas illatokat, hideg friss levegőt hoznak a bepállott szobamelegbe. Új idők jönnek – egy jó művészi darab mindig elhiteti, hogy történni fog velünk valami.

 Ohnody (Hegyi Dóri) Hideg című dala legalább ilyen messziről jött. Megjelenése után sokat beszéltünk róla, próbáltuk kategorizálni, megfejteni, de végül csak hallgatni lehetett, most sincs rá túl sok magyarázat. Elvileg Dóri egy korábbi, fűtetlen pesti lakásában elszalasztott, elszúrt szerelmei fölött merengett, amikor is: „hideg levegőt fújt be az ablak alatt a téli szél.” Ez az alaphelyzet, amit aztán ki tud úgy bontani, és meg tud úgy énekelni, hogy abban benne legyen mindene – pontosabban annak ellenkezője: minden hiánya. Apokalipszis és születés, vakság és lényeglátás, csend és zenei orgazmus – miközben csupán egy pontatlan gitártéma köröz, óvatlan énekhajlításokkal.

A szöveg persze nem vezet olyan messzire, mint az említett költőóriások lírái, (gyakorlatilag is jóval rövidebb) a popzene mezőnyén belül kimagasló költőiséggel bír, nagyszerű egységben állva a zenéjével. Számtalanszor meg lehet hallgatni.