Csaknekedkislány - Szegénykém
Hétköznapokból felsejlő tragikus helyzetbe kalauzol minket a Szegénykém. A jó fiú esete egy nagyon beteg lánnyal – „Ki mentsen meg, ha nem te?” Popzenész a talpán, aki ilyen komplikált konfliktusrendszerről írjon egyszerre élvezhető és megindító dalt.
Ebben a dalban
Hétköznapokból felsejlő tragikus helyzetbe kalauzol minket a Szegénykém. A jó fiú esete egy nagyon beteg lánnyal – „Ki mentsen meg, ha nem te?” Popzenész a talpán, aki ilyen komplikált konfliktusrendszerről írjon egyszerre élvezhető és megindító dalt.
A CSNK portrédalokban verhetetlen. Biztos kézzel, frappáns lélekábrázolással, és mértani rímekkel énekelnek meg jellemző szerepeket, helyzeteket és érzelmi viszonyulásokat.
A fókuszpont, ahogy a popzene mesterségében általában, a párkeresés. A Farmerkabát, Falábú nő, vagy Tihany dalaihoz hasonlóan a Szegénykémben is kínzóan pontosan beszélnek egy kínzóan valódi párkapcsolati szituációról. Ebből a kínosság érzésből következik a dalok legfőbb hatásmechanizmusa: egyrészt a komédia, másrészt a megaláztatás okozta közvetlenség, ami nyílt megnyilvánulását, kitörését eredményezi a léleknek.
A dalaikban többnyire sanzonos, modoros tánczenéből indulnak ki, majd onnan váltanak fel nagyobb fordulatszámra, egy feszesebb, feszültebb zenei hangulatra – és gyakran eljutnak katarzisig is, ami az énfelszabadítást jelenti a kínos helyzet alól.
A Szegénykémben a félkomoly hangulat egyből irónia nélkül szólal meg, egyenes és súlyos a zenekar. Máshol előszeretettel időznek el a helyzet komikumán, abszurditásán, itt viszont egyből beleszegezik a hallgatót a fojtogató helyzetbe, aminek nincs, talán nem is lehet feloldása. „A szeretésen, a szenvedésen, az ápoláson túl – mi lesz, ha belehal? Mi lesz, ha kigyógyul?” A szende hétköznapokban rejtőzőködő, fojtogató erő ez, ami mélyre ülteti az ember szemét és sápadttá teszi az arcát. „De mit tehet, nagyon beteg, csak nekem mutatja meg. A saját nevén becézgetett…” Nincs kiút, hiszen a szerető szerelmes a megfelelés kényszeres szeretetébe, még ha a párjába nem is.
A zenekar továbbra is kifogástalanul alkot a saját határain belül, rendre megtalálják a társadalom jellegzetes fixációit, tabuit, vagy szürkezónáit. Sosem kerülnek közhelyek közelébe, vagy ha igen sosem közhelyesen. A Most című albumon az eddigieknél hitelesebben és tudatosabban beszélnek közügyekről is.
