Fiúk - Vadnyugati (Feat. Sisi)
A Vadnyugati talán az első, parira jó dal a Fiúktól, ami rendesen a falhoz szegez, aminek teljességélménye van. Érdekesebbnél érdekesebb zenei spekulációk jellemezték őket mindig is – minden, amit a natúr gitárzenéből ki lehet csavarni, elektronikus eszköz nélkül –, de a tűpontos közlés sokáig elmaradt.
Ebben a dalban
Budapest, westernhangulat, meggypiros BMW, kilencvenes évek kelet-európai gengsztermiliő. Egy rosszarcú rablóbanda készül az újabb balhéra egy füstös lakásban. Jekyll–Hyde romantikája lengi körül őket: a városuk úgy romlott, ahogy van, az álságos törvénykezők robotban tartják a népet, a társadalom igazságtalan – nincs mit tenni, marad a törvényen kívüli élet, még ha cserébe meg is vannak számolva a napjaik. A tragikus végzet már ott leselkedik a Nyugatinál.
“Robban a dinamit, porzik a táj
Ahol folyik a vér, ott harap a farkas
Szalad a nyáj.
Ez a város vadregényes hely
Amit elveszel, duplán vedd is el
Itt sír az, aki nem mer.”
Kicsit a rock’n’roll életérzést testesíti meg ez a westernes geg: falkába verődve, koncertről koncertre megvadulunk, feldúljuk a városokat, balhézunk, elvisszük, ami kell – pénzt, nőket –, szabadok vagyunk és szenvedélyesek. A rockzenész körülbelül azt a szerepet játssza a modern tömegkultúrában, mint a betyárok vagy rablók a népballadákban: a törvényen kívüli szabadság figurái, veszélyes és karizmatikus arcok, akik mindent borítanak – legalább addig sem az álszent rendszert szolgálják.
De lehet őket még tovább is romantizálni: valójában helyén van a szívük, a jóra is kaphatók lennének, csakhát a romlott társadalom erre a kétes életvitelre kényszerítette őket. Áldozatok ők is, mint mindenki más.
“Ha szembejön a törvény megtalál
Anyám ugye a síromhoz kijársz?
Mert ha delet üt az óra
Otthagyom a fogam a nyugatinál.”
Ritkán fordul elő, hogy egy jól összesült dalt ne bontson meg egy feat, ami általában marketingmegfontolású: az alkotóközösségen kívül álló hang sokszor csak becsekkol, hoz és visz pár hallgatót, de érzelmileg nem szervesül a dallal.
Itt Sisi tökéletesen simul bele az összképbe.
Hasonlóan a 6363 közreműködésével készült Hogyan rontsuk el-hez, megint jó dinamika rajzolódik ki a Fiúk és egy rapper között. Sisi még a Blaha című dalával kapta el a pesti közérzést, vagy a Pesthez való viszonyulás jellegzetes stílusát. Azóta bolondos, kaotikus flow-jával igazi ikonja lett a főváros zenei életének. Ha valaki Pest utcáiról akar énekelni, ő biztosan egy hiteles hang hozzá – itt ugyan nem sok mindent lehet kiolvasni a soraiból: (“Látom a lábam mást nem is nézek, Tele fejjel intek a kéznek, Intek a kéznek mi nekem bemutat. Az enyémre megint ha mutat.”) – de hozza a formáját, nagyszerű karakterszínész.
A Vadnyugati talán az első, parira jó dal a Fiúktól, ami rendesen a falhoz szegez, aminek teljességélménye van. Érdekesebbnél érdekesebb zenei spekulációk jellemezték őket mindig is – minden, amit a natúr gitárzenéből ki lehet csavarni, elektronikus eszköz nélkül –, de a tűpontos közlés sokáig elmaradt. Ezzel talán átléptek egy szintet, én innentől kezdve sorozatban várom tőlük a nagyobbnál nagyobb dalokat.
