Co Lee - Bőröndkísérő
Leszállsz a pályaudvaron, beleszagolsz az olajos belvárosi levegőbe, leteszed magad mellé a bőröndöd, rágyújtasz.
Ebben a dalban
Leszállsz a pályaudvaron, beleszagolsz az olajos belvárosi levegőbe, leteszed magad mellé a bőröndöd, rágyújtasz. Elcsigázottan körbenézel: beleszédülsz, milyen űzötten kavarognak körülötted az emberek – ez az a város, ahova mindenki ugyanolyan elánnal érkezik meg, mint ahogy aztán elhúzza a csíkot. Soha nem ürül ki a tér, mindig lesznek, akik reményteljesen vagy reményvesztetten, megsemmisülten vagy diadalittasan érkeznek és/vagy menekülnek. Figyeld meg; nem sok idő telik el, és a szerepeik kicserélődnek. Vagány gazemberek, méla széplelkűek, szórakozott kívülállók, önhitt trógerek. Tudják vajon, hogy nem látszódnak ki az emberáramlatból? Nyomot persze hagynak maguk mögött. Mindenkinek szenes a talpa.
A Bőröndkísérő szövege – akárcsak Co lee maroknyi másik dalánál – valamifajta mágikus flowállapotot tükröz. Egy sorát sem lehet megkérdőjelezni. A védjegyszerű rapperflegma dukál hozzá – pont ezzel trafál bele a filozofikus téma közepébe. Cifrább dallamokkal, cizelláltabb hangzással alighanem elvérezne a dal: az allegória, a rímek, a vibe, a négy naiv akkord.
A hangszerre írt rapzene már eleve kivételes, Co Lee pedig rituális energiákat mozgósít hozzá – túlmutat a dal az előadón: mintha a zenénk maga lenne a zakatoló lokomotív, ami folyamatosan halad körbe-körbe, bármikor bárki rácsatlakozhat kedvére.
“Robog a lokomotív, semmi sem marad a régi. Mindenkinek csak az új kell, de azt is újra cseréli. Te is a tájjal változol bébi…“
Borítókép forrása: Co Lee / Kersner Máté
