Barkóczi Noémi - Dolgom Volt

Ebben a dalban

Rengeteg tér és idő áll rendelkezésre a bámészkodáshoz.  Együtt sodródunk a civilizáció forgatagával, végtelen számú párhuzamos történés zakatol, az információk feldolgozhatatlan mennyiségben zúdulnak, csapódnak, robbanak. Gyógymódokat fejlesztenek ki, országokat döntenek be, városokat építenek fel, háború van, árfolyamok zuhannak le – versenyben minden létező iparág, miközben még a link szomszéd is meggazdagodik valahogy. Mi jut nekünk ebből osztályrészül? Nekünk, akik lámpalázasak vagyunk telefonálni, és minden harmadik alkalommal elvétjük a hazafelé tartó buszunkat. Akik folyton csak a belső filmünkön merengünk, a valódiból pedig nem vagyunk hajlandóak kivenni a részünket. Akik egyszer csak felébredünk egy délutáni alvásból, és pár percig azt se tudjuk, kik vagyunk, mik vagyunk – csak keresgéljük a magunkra utaló jeleket. Mindemellett viszont van egy dalunk, nagyon fülbemászó nóta; azt sugallja, pontosan így kell szabadon élni.

A Dolgom volt valószínűleg alkalmasabbá tette az ország akusztikai terét a kollektív unalomra. Ettől a daltól ürügyed lesz lemondani bármilyen programot, felmentést nyújt a legégetőbb elfoglaltság alól, közben pedig édesebbé teszi az otthon csendjét, a semmittevést, az elkülönülést.

A dalban óvatosan, játékosan, könnyedén történik minden, éppen hogy csak el van játszva, csupa álmatagság, lebegés. A versszakok ártatlan magyarázkodása után – „Bocs, hogy kiment a fejemből. (…) Láttam, hogy hívtál. De nagy volt a zaj.” – viszont a refrén már feszültséggel teli, vészjósló. A végére egészen komolyra fordulnak a dolgok, a hangszeresek belelendülnek, a tempó felgyorsul, a kérdés kiéleződik: az időn kívüli unalom a nagyobb erő, vagy a másodpercek szüntelen ketyegése? Megadja magát a főhős a nyomásnak, vagy elbír a rá nehezedő évekkel? Súlyos vétek magunkkal szemben, ha „kimaradunk”, vagy így kell szabadon élni?
A dal nem dönti el a dilemmákat, de bebizonyítja, hogy a személyesség világteremtő erő, a minőségi unalom pedig termékeny talaj – ilyen nagyszerű dalok kerekedhetnek ki belőle.

Borítókép: Fülöp Dániel Mátyás képe