Beton. Hofi , Hundred Sins - HARD RESET
Az örökké magával tépelődő, elidegenedett, meghasonlott, neurotikus belvárosi énünk a főhős, aki a márkákkal, a pénzzel, hashtagekkel és a szórakoztatóipar kánonjával megszemélyesített „élet” után igyekszik, teljes lelki entrópiában.
Ebben a dalban
Azt hiszem, nem újkeletű a felvetés, hogy a Hard Reset az utóbbi évek egyik legfontosabb dala. Fontos, mert az előadója mélyen belenyúlt a könnyűzene szerkezetébe, jónéhány kaput megnyitva kereskedelmileg, alkotóilag, műfajilag az utána jövőknek. Az ő közbejárásával ment végbe a nevezetes puccs, amikor is az ellenkultúra elfoglalta a mainstream pozíciók nagy részét (a Halott Pénz, Wellhello, Punnany, Kowalsky-éra után.) A 2020-as években a rádióbarát előadók már csak másodhegedűsök az olyan, streaming listákat uraló progresszív előadók mellett mint Beton. Hofi.
És fontos azért is, mert ebben az időszakban a legnagyobb eredményeket iróniával, homályos élcelődéssel, camouflage-zsal, vagánykodó trash-sel lehetett elérni. A HARD RESET ennek ellenére drámaian realista hangot ütött meg. Súlyos mondanivalóját abszolút a kor nyelvén tudta megfogalmazni, költőivé alakítva a hétköznapi regisztereket, szlenget, anglicizmusokat. A slam poetry jellegű, beszédközpontú rapdal így alkalmassá vált arra, hogy a perifériáról beszabaduljon a centrumba, hogy mindenki tudjon és akarjon hozzá viszonyulni valahogy – tehát hogy popzene legyen, underground indíttatása ellenére is.
Tűpontos, érzékeny realizmusával leleplezte a társadalmat, benne önmagát, olyan kíméletlenül, hogy az felér egy megtisztulással, úgymond katarzissal sokunk számára.
Az örökké magával tépelődő, elidegenedett, meghasonlott, neurotikus belvárosi énünk a főhős, aki a márkákkal, a pénzzel, hashtagekkel és a szórakoztatóipar kánonjával megszemélyesített „élet” után igyekszik, teljes lelki entrópiában. Gyilkos villanások Budapest éjszakai életképeiből, sikamlós értékvilágából, spirális boldogtalansággal és bekebelező entitásokkal. Ez a kortárs Budapest sötét oldala, ennél erősebb művészi reprezentáció nem is kell róla.
Amiből a drámai ereje fakad, hogy a feltárt helyzet, a leírt körülmények nem éppen megváltoztathatóak. A dráma, a tragédia elvileg az emberi tehetetlenség kiütközése valami nála sokkal nagyobb – társadalmi, vagy természetfeletti – hatalommal szemben, a sarokba szorulás felismert és megénekelt létélménye.
A valósággal való abszolút szembesülés. Ehhez nagyon őszintének kell lenni. A vallomásos alaphelyzet azt hiszem minimum. De az se mindegy, kinek vallunk.
A felbukkanó jézusi motívumokon keresztül igazán mély és félelmetes, amit mutat a dal, miközben a mindent „talánozó”, a határokat, a valóságot, a jó és a rossz kategóriáit elmosó ördög is körvonalazódik. Ez alatt a harsány, elektronikus zene legsötétebb és legkeményebb perceit kapjuk, Hundred Sins nagyszerű rendezésében. Itt találja fel ő is a világát, amit azóta már volt időnk alaposan kiismerni (akár megunni), ez mindenesetre csúcsteljesítmény.
Beton Hofi jó pár dala beszél a közös világunkról ebben a realista, lényeglátó fénytörésben. Kötéssel a Balkán freestyle-lal, a Pesti Istenek-kel, a Közel-Kilét-Európa-val teljes a kép, de azt hiszem, a Hard Reset-tel valósul meg az a szociografikus és emocionális látlelet, ami érzéki betekintést nyújt majd napjaink Budapestjébe évtizedek múltán is.
„Mennyire melege lenne ezen a helyen Isten fiának?”
