Dr. Kotász - Kicsike
Ez a dal még nagyon közel van az őszinte eredeti stádiumhoz: a pályakezdők felszabadító névtelenségéhez. Ahhoz az állapothoz, amit a jövő rocksztárjai egyszerre akarnak megőrizni és meghaladni.
Ebben a dalban
Kicsiben igazi az élet. Nagyban minden eltorzul, elfolyik, elváltozik. Az őszinte rocksztárok is egy emberként gondolnak vissza kezdeti dackorszakukra, amikor egyszálgitárral, egyedül a világ ellen ábrándoztak a szent sikerekről. Aztán a sikerek már valahogy nem olyanok, amilyennek elképzelték őket – tele vannak hamissággal, megalkuvással, szenzációhajhász reflektorfénnyel. Ez a dal még nagyon közel van az őszinte eredeti stádiumhoz: a pályakezdők felszabadító névtelenségéhez. Ahhoz az állapothoz, amit a jövő rocksztárjai egyszerre akarnak megőrizni és meghaladni.
„De néha kimondani muszáj:
Hogy kicsi ez a szív itt bennem
De mégsem annyira, hogy érdekeljen
Rövid ez a nyár a tél derekán,
Az emlék ugyanúgy a húsomba vág.”
A zenéjükben van egyfajta népfrontos magabiztosság, a Tankcsapda és a Kispál és a Borz lezser, magától értetődő könnyedsége jut eszembe róluk. Nagy slágerpotenciál van a Dr. Kotászban; ezzel a nemes egyszerűséggel telitalálatok sorozatát lehet majd produkálni, ha (!) át tudják lépni az ingerküszöböt a semlegesebb zenei pozíciójukkal.
Tényleg alig van benne póz – ez nagyon fontos és egyben ritka – így viszont nincs feltűnést keltő műfaji, vagy szövegbeli különcködés sem.
A könnyűzene mértani középpontja felé hajóznak, a dallamok, a hanghordozás, az akkordvezetés, az tábortüzes éneklés, mintha minden a valaha volt rock-pop egyveleg egyensúlyi középpontját adnák ki. Olyan a Kicsike is, mintha már ezerszer hallottam volna ugyanezt, mégis most értem meg először igazán.
„Kicsi az ország, de nagy a hazám.”
Dunaparti minifesztiválos hangulatával, nekem a tavalyi nyár slágere volt.
